1978 decemberében, Budapesten láttam meg a napvilágot (vagy a neonfényt a szülőszobában) . Szüleim művészi beállítottságúnak mondhatók, de tehetségüket soha nem kamatoztatták, mégis valamit örököltem mindabból, amit ők is hordoztak magukban.
Már egész kisgyerekkoromban odavoltam szinte minden fajta zenéért, s mindig olyan botszerű eszközt kerestem, amivel valamin lehet ütni a ritmust. Szüleimnek nem volt lehetősége, hogy valamilyen módon elindítsanak zenélés, pláne a dobolás felé, mégis érdeklődésem és püfölési mániám kitartott egészen a középiskolás koromig. Ekkor keveredtem olyan társaságba, ahol már foglalkoztak iskolatársak zenével, és ott kezdtem információkhoz jutni, miből is áll a dobolás. Szüleim ekkor már kezdték belátni, hogy többé nem lehet visszatartani attól, hogy belevágjak a zenei tanulmányokba. Így 15 évesen, 1993-ban beírattak a Nádasdy Kálmán Művészeti Általános Iskola klasszikus dob szakára. Itt kezdődött el igazán a fejlődés és a kitartó tanulás.
1994-től indult az iskolában jazzdob szak, amire 1 év klasszikus dobolás után átiratkoztam. Itt Baross Gábornál, a Tea zenekar ütősénél szívtam magamba a jazzdobolás fortélyait.
1996-1998 között bekerültem a Közlekedésgépészeti Szakközépiskola Színjátszó körének kísérő zenekarába, ahol több zenés színdarabban háttérzenészként vettem részt (Fényes Szabolcs, Szenes Iván műveiből). Ezalatt több kisebb zenekari szárnynyitogatásom járult hozzá a hangszerkezelés rutinjának megalapozásához.
1999-ben a ProDrum dobiskolában Korompai Zsolt irányítása alatt ismerkedtem meg mélyebben a latin és funk ritmusokkal, illetve a duplázó pedál használatával. Még ebben az évben belecsöppentem a görög zenei világba, és bekerültem első görög zenekaromba, az Orfeusz Band-be, mellyel görög nép- és tánczenét játszottunk.
2000-ben, biztos ami biztos alapon megszereztem OSZK Tánczenészi Szakvizsga Bizonyítványomat.
2002-től Sarantis Mantzourakis buzukiművész zenekarába, a Pireusz együttesbe kerültem be. A görög zene mellett itt kezdtem megismerkedni az arab és délszláv népzenével is.
2005-től a Jannakis Band tagjaként görög és főleg szerb zenét játszottam.
A rock zene is folyamatosan benne volt az életemben több kisebb együttesben való zenélés által, mégis a 2006-os év hozta azt a fordulópontot, hogy megjelent életemben az Alkonyzóna, az első igazán komolynak mondható rock zenekarom. A csapattól 2011 tavaszán búcsúztam, mivel a sok zenekar mellett már nem tudtam időt szakítani a próbákra és a koncertekre.
Még 2006-ban kaptam felkérést Grandpierre Attilától, hogy a VHK (Vágtázó Halottkémek) nevű, nemzetközileg is híres zenekarának újjáalakított népzenei együttesében, a Vágtázó Csodaszarvasban erősítsem a ritmusszekció munkáját.
Szintén ekkor kaptam felkérést Stefanidu Janulától, hogy vegyek részt görög zenei munkásságában, és tapasztalataimmal támogassam zenekarát.
Még mindig ebben az évben történt, hogy belekóstoltam a lakodalmas zene világába, és a stílus igényesen művelő együttesének, a Presszópartynak lettem tagja. Egy évig dolgoztam velük eredményesen, de sajnos a párhuzamosan futó többi zenekar miatt nem tudtam folytatni tovább a munkát. Azóta is jó barátságban vagyunk.
2007-től Szanyi János lett a mesterem és trénerem, akitől nem csak a dobon eljátszható profi fogásokat ismerem meg, hanem magas szintű oktatáselméletben is részesülök. Ezúton is köszönöm neki a türelmet! :)
2008-ban lehetőségem nyílt kurzust tartani a Dobosok Farsangján.
Egyik legnagyobb fellépésemet 2009.09.29.-én érhettem meg, amikor a Palio Buzuki zenekar dobosaként a Papp László Sportarénában Demis Roussos előtt léphettem fel.
2011-ben kaptam felkérést Novák Anikótól, hogy vegyek részt a Gandharvák nevű, klasszikus alapokon nyugvó projektjébe, és a ritmusszekció vezetőjeként segítsem a zenekar munkáját.
Dobolásomra hatással volt Jeff Porcaro, Mike Portnoy, Dawe Weckl, Phil Collins, a hazai dobosok közül Borlai Gergő, Szendőfi Péter, Dörnyei Gábor, Solti János. Balkáni- és népzenében nagy hatással volt rám Orczy Géza tapan, darbuka és minden egyéb ütőhangszeren való játéka, valamint Grandpierre Attila aki megtanította, hogyan kell a zenét a maga ősi valósága felől megközelíteni és érezni. Ő általa kapta meg a dobolásom azt az átütő erőt és dinamikát, amit mind zenész társaim, mind a közönség értékel. Köszönet nekik ezért!
Jelenleg négy zenekarban zenélek főállásban, míg mellette dobot oktatok, ezen kívül zenét írok, tehát nyugodt szívvel kimondhatom, hogy életem a zene.